NAGY DOMOKOS IMRE
ÚTMUTATÁS
Ma még tied az egész világ,
holnap lombjukat dobják a fák,
az élet csak egy pillanat,
reád nevet és elszalad.
Most még tied a világ,
hát éljed úgy az életed,
hogyha itt nem lesz helyed,
és nem lesz más, csak a fejfád,
melyet talán senki sem lát,
büszkén viseljék neved.
Hát így éljed az életed!
Tehetségből kincsed mi van
szeretettel, megfontoltan
használd az emberek javára,
gondolva néha a halálra…
(Budapest, 1965. augusztus 31.)