VEGETÁCIÓ
(Szűcs István)
Elbujdokoltam
és mit se hoztam
feledve rég a múltamat
árnyak mögöttem
amerre mentem
elárvult hársak ringanak
bezárva élek
és néha félek
felismerem majd önmagam
kinézek néha
balra, vagy jobbra
majd visszatérek nyomtalan
hazug volt minden
amikben hittem
pedig szép volt, ha elhiszed
de már a múltam
kicsiny szobámban
rég porrá hullva eltemet
kibújik néha
egy-két új éca
kicsit világít, ellibeg
nincs szükség arra
borsó a falra
hiszen senki nem érti meg
jó így magamban
börtönszobámban
úgy élni, mint egy kis növény
sarokba tesznek
és elfelednek
kiszáradok majd csöndben én
(2011-03-04)