JÉGVIRÁGOK 2/1
Írta: LouisdelaCruise Dátum: November 14 2007 20:35:00

Éltem már sok telet, s még több évet én,
De titkon vágyom, gyönyörködve nézném,


V
Teljes hír

I. jégvirág

Titkon vágyom

Az éj leple alatt kristálycip?jében,
Jeges-szél-hintóján érkezett,
S míg varázspálca-ütésére dermeszt mindent;
? az, ?, ...ki hoz álmot, az Észak-tündére!

Ajka suttog, zúzmara-szót lehel,
Hintója, hatlovas szán, hat fehér mén;
Patáik kopognak a tükörré fagyott vízen,
Hozva reggelre, bársony-fehér-tüneményt!

Éltem már sok telet, s még több évet én,
De titkon vágyom, gyönyörködve nézném,
Víg Északi-tündért, s Tél-hercegét,
Majd menyegz?jük, s születend? gyermekét!

...-Szeszély-tavaszt, mely ?, els? szülöttjük, ki
Fogantat év-vég-hó december, s a jöv? március szüli!


II. jégvirág

Álom?

Reggeli ébredésem, szemem csodát lát,
Mosolyt fagyból, s míg Nap els? sugara
Villan ablakomra, hol egy csokor jég-virág!

Az els? szerelmes csokor, mely kezet kér,
S titkon áhít h?s-vad-szenvedélyt;
Most bókol még, mert hölgye oly kacér.

Illegeti magát, majd fehér pihe-kend?t hint,
-Pihe paplant, milliónyi kristálycsodát,
Míg fehérre festi az elmúlt ?sz mindenit!

- Teli-hold csillagporos szikrázó egén,
Táncot lejt, magányos Tél-hercege;
S szerelme csak ?, ...az Északi-tündér!

"-Óh, te ólomkristályba borult sz?zi hajnal,
Hozd gyermekünk jöv?re, új tavasszal!"


III. jégvirág

Míg nesztelen suhant

"Ah..., kedvesem, hidegen éget csókod!
S lenge fátyolruhád oly bujává teszi
Képzeletem, míg így szégyenem, de bókol
Lelkem, s tudom, az id? fátylad leveszi!"

"Hamvas tested, s h?s szerelmed, óh,
Ily könny? ruhád, vágyott hajnalom.
-A domborodó tested, keblid, mily bódító...
Ajkadon mézédes cseppek, ...óhajom!"

"Csapongjon szerelmünk, s így süvítsen
Északi szél, vigye hírül, míg végre
Frigyünk kalandja fehér hamvait hintve
Egybe kél, s ez legyen új élet reménye!"

S míg nesztelen suhant árnyad az éjszakai égen
Alant csak rólad szól álmom, minden egyes éjen!


IV. jégvirág

Harc készül, ádáz ostrom

Bolond természet, mily meleg hajnalod!
Csábító forró szél Dél-császára érkezett,
Zord Tél hercegét csatába hívva most!
"-Nem titkom, a Tündér szerelmét remélve!"

"-Szerelmem, folyton-ég? mécses tüze,
Sose hamvadó mind' örök remény;
S vágyam évr?l-évre, mit kíván, szüze,
Mint sok-sok hátrahagyott költemény."

-Harc készül, s délre szikrázó napsütés,
Ádáz ostrom, Tél-herceg bástyái ellen;
Még sosem várt, egyetlen rajtaütés,
Mely sanyar-sorsot ád, hazug, kegyetlen!

-Míg estére csata-zaj hal, s ütközet vég',
Dél-császára hanyatlik, gy?zi ?t a Tél!


V. jégvirág

Új birodalmunk született

"Óh,...kedvesem, pihe-könny? ruhádat,
Lucsokká áztatta a déli szél;
S míg most, köd el?tted, köd utánad,
Kívánom testedet, s h?s fekhelyét!"

"Baldachinos ágyad, hol kéj tüzel,
S a hosszú, fagy-mámoros hajnalok.
Ajkad csókja, leplezett rémületed;
Hol minden vágyamban veled vagyok!"

"Ne félj, s ne szégyelld fedetlen testedet,
A varázslott csodát, mit megláttam én;
Ajkam ajkadon, s míg lelked megremeg,
Csókunk felizzik, az ég, bíbor-peremén!"

-Ím most egyé váltunk, s öltsd új fátyladat,
Új birodalmunk született, egy új nap alatt!


VI. jégvirág

Ébredés

Pompád a hideg, tested a jég, sz ...
"-Csíp?sen ébreszt a hajnal, szisszenek;
Mezítelen lábam, h?set érez, és
Így kandallóm parázstüzét élesztem!"

-Fura álmot láttam, h?s szerelmet,
Zúzmara-palotát, jeges uralkodót;
Csipkefátylas hölgyét, h?n szeretve,
Jégcsap-hangszerén, játszva andalítót!

Csuda muzsikát, jeges varázsszót,
Csók-orkánt, suttogó ajkak szavát;
"Szeretlek, s ...kívánlak, ...csak azt, ...jó,"
-Hogy szerelmünk egyként élje át!...

Csengetty? szólt reggel, ébredj, ébredj
-Kérlek, téli álmod soha ne felejtsd el!


VII. jégvirág

Szilánkok

Sikított a világ, s hangja a mélybe fagy,
Serceg? szilánkjai morzsára törnek;
Csillogó gyémántporra, a talpam alatt!

Oly rideg, oly kemény szikrázó kék világ,
Úgy hírlik, nagysága télhódító hada;
Süvít? szele, óhaja sziklaszilárd!

Ablakomra virágcsokrot festett, fehérrel
A hajnal; de pompát-vesztve, a reszket?
Nap els? sugara, kését döfi szívébe!

-Csurgó vére folyik alant a párkányon,
Majd könny szökik szemembe, s cseppjei
Siratják, a meggyilkolt vágy-álmom!

S míg a g?zölg? teám szürcsölgetem,
Kívánom, legyen e tél is kedves nekem!

20071016-1105
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!