Nyakamba lehel a csend.
Gerincemen simít a magány
Kedvesem,
jöhetnél már.
Nehezen múlnak az órák.
Kattognak a percek,
szétmázolódott álmaim
lassan képekké lesznek.
Te fested őket újra.
Halványzöldet és kéket
csorgatsz a testemen,
mézízű festéket.
Ujjaiddal kibontod a vásznat,
varázsolsz rá lüktető csodákat.
Nyakamba lehel a csend.
Gerincemen simít a magány
Kedvesem,
jöhetnél már.