SZERTELEN RAPSZÓDIA
Írta: NDI Dátum: Március 20 2011 10:39:43
Gy
Fény és árnyék hever az avaron
míg egyedül merengve gázolom.
És az álmok kijőnek belőlem,
nevetnek és szaladnak előlem,
Teljes hír
NAGY DOMOKOS IMRE
SZERTELEN RAPSZÓDIA
Fényfoltos erdőben (Lőrinchegy)
Fény és árnyék hever az avaron
míg egyedül merengve gázolom.
És az álmok kijőnek belőlem,
nevetnek és szaladnak előlem,
és úgy érzem, hogy mint atomgomba
van fölöttem szívem minden gondja.
Vegyesen élő és képzelt fájdalom
kísér engem, némán utamon.
A Bikaréten
A rét
kanyarog mint élő folyó.
Ha az lenne,
az lenne jó.
Csónakba szállnék és más vizekre
mennék csendben evezve –
s tán a fájdalom is így oszolna szét…
A Galuzsnya oldalában
Haladok felfelé az úton, és fogad az erdő szaga.
Virágillat és meleg,
korhadt fatörzs s levelek,
bükkfatörzsek és moha,
vadállatok lábnyoma,
bólingató fűszálak
csöndben körém felállnak,
és a Hegykirály maga
küldi testőrit körém
– manók lesnek énfelém –
avar roppan, tört gally reccsen,
fejem felett lepke lebben.
Él az erdő és figyel,
merre léptem halad el.
»Itt nyugszik hát magyar honvéd, akiket a németek öltek meg. Béke poraikra. 1944.”
Sírt-e valaki könnyet ezen sír felett?
S használt-e nektek, az áruló elveszett?
Páfrányok inganak a síron.
Érdemes volt-e néktek meghalnotok?
Érdemes volt-e bármit próbálnotok?
Páfrányok inganak a síron.
Nem siettetek-e nagyon?
Nem lett volna jobb várnotok?
– S nem az-e nekem is bajom,
a sikert túl hamar akarom?
Páfrányok bólogatnak a síron…
Hazafelé
Tűz a nap.
Egér szalad a leveleken,
cinke tornászik az ágon,
nincsenek felhők az égen,
rágódom az emlékeken,
hernyók rágnak fenn a fákon,
és az ég néz reám kéken.
Mit tegyek?
Még mindig nem tudom.
(Bükkszentkereszt, 1962. július 22.)
Kötetembe nem vettem fel.