Ki adja fel?
Fájdalom és félelem
- a két úr lelkemben.
Úgy tesznek, mintha
övék lenne szívem világa
- birtokolják büszkén,
fennhordott orral,
mindenek felett,
magabiztosan.
Képtelen vagyok harcolni,
próbálok...
de könnyebb feladni.
Tudom, hogyan kellene.
Hol egyikkel, hol másikkal
küzdök s nézek szembe.
De ha összefognak,
könnyen elérik céljukat.
Testemen is úrrá leszel;
beszivárogsz ereimbe
s csak tűröm remegve
- mi jöhet még -
hát gyere... gyere
nekem már mindegy,
furakodj be zsigereimbe!
De majd egyszer...
mikor úgy érzed
Tiéd a győzelem,
s nincs miért
harcolnod ellenem,
tán majd akkor
Te leszel ki feladod,
s testem-lelkem,
örökre elhagyod.
Elaine
(2011. március 20.)