Siófok
Írta: lazarhzs Dátum: Március 20 2011 17:25:52
MM
Balatonom,de Te hű maradtál.
Beszélnek hozzám hűs hullámaid
emlékeztetsz arra,ami nincs
s én könnyemet hullatom habjaidba
és beléd temetem szétfoszlott álmaim.
Teljes hír
A város,mely része volt életemnek
most is őriz rejtett kincseket
s ha elmegyek egykori iskoláim mellett,
felsajdulnak bennem régi emlékek
mik szívemnek oly fájó-kedvesek.
Ahol a víztorony sziluettje égig ér,
a Tér ezernyi emlékről mesél.
A kultúrának háza helyén
valaha kis iskolám állt,
a szűk utcácska sem a régi
minden megváltozott már.
Hol most fénylő kirakatok sorakoznak
hajdan piaci kofák kínálták áruikat.
Iskolába menet a standok mellett
el-elnézelődtünk,kíváncsi gyerekek
s egymást noszogattuk,el ne késsünk
a csengetés előtt még beérjünk.
Órák után,ha a langy Tavasz
sokunkat a parti sétányra csalt,
sirályokat etettünk a mohos köveken
s hűséget esküdtünk Neked,
Magyar Tengerem.
Annyi minden történt már azóta,
a gondtalan ifjúság messze szállt.
Hogy újra visszatérjek,elhagytalak néha
Balatonom,de Te hű maradtál.
Beszélnek hozzám hűs hullámaid
emlékeztetsz arra,ami nincs
s én könnyemet hullatom habjaidba
és beléd temetem szétfoszlott álmaim.
A város utcáin most hűvös szél szalad,
a tó tükrén még jéghártya csillan,
de a parton már pipitérek nyílnak
s a kikötőbe lassan vitorlát bont a Tavasz.
Márciusi fények villannak a hullám-törte jégen
és régmúlt emlékek suhannak át a szívemen.