A fiákeres
Csillagtalan, ijesztő februári éj,
betakar, átölel a csupasz reménység,
szobámban sípol a szomszéd-ágy tüdeje,
sóhajjal jajdul a szíve szívembe,
az ajtóban várakozik a csend,
majd bánatunkkal teli lelkünk alszik el,
fiákeres kínálja szolgálatát,
vár egy ideig,
azután tovább áll.