Rózsálló gondolatok között
Írta: tenger Dátum: Március 23 2011 20:10:25
Gy
Mint csendes őszi rózsa nyíltam,
Nyíltam hamvas- csók, örök nyárban,
S akkor a felkelő nap mosolyában
Egy csodálatos szempárt láttam.
Teljes hír
Mint csendes őszi rózsa nyíltam,
Nyíltam hamvas- csók, örök nyárban,
S akkor a felkelő nap mosolyában
Egy csodálatos szempárt láttam.
Ő reám nézett, megigézett,
Mosolyával áldást írt ajkamra,
S mondta- te csak ne félj soha,
Velem, boldogságot hozol hajnalra.
Népekhez szól majd hivatásod,
Könnyes szemekre áldást hozol,
Mennyek országának örömét adod,
Hol eddig az élet, maga volt pokol!
Szegények szívében élsz majd
Ott fogsz virágozni éjjel- nappal,
S élteted bennük a nagy Reményt,
Hogy reájuk is vigyáz egy édes angyal.
Gyermekeknek örök álma leszel,
Kacagó szirmaiddal nekik énekelsz,
S mikor látod majd a csodás jelet,
Akkor majd velük, te is útra kelsz!
Kezüket fogod, vezeted őket,
Szívük rejtekébe írod nevem,
S akkor ők is majd megtudják,
Ki az, ki öröktől fogva Szeret!
S ha majd elérkezik a sziromhullás,
Mikor léted számára üt az utolsó óra,
Az egész világ, így búcsúzik tőled,
E földön valamikor élt, egy tengernyi rózsa!