NAGY DOMOKOS IMRE
ÁLOM, TAVASZRA
Együtt fogunk sétálni egyszer az erdőn,
amikor barkáját bontja a fűz,
és hóvirág nevet a tavalyi avarban.
Óvatosan kerülgetjük majd a tócsákat,
és nevetünk a szerelmes madarakon,
melyek ujjongva ébrednek arra rá,
amelyet mi akkor már régen tudunk,
s beleszédülünk egymás szemébe,
csodának látunk minden virágot,
– és hogy ne legyen vizes a cipőd,
ölben viszlek át a zsombékok között.
(Budapest, 1961. február 26.)
A fényképet PATAKI KATALIN (Glica) készítette.