Bánatodban írjál nekem
egy hosszú-hosszú levelet,
Elmondhatod, mi bánt Téged
kicsi szíved mit rejteget.
Engem mindig itthon találsz,
gyere, hogy ha magányra vágysz.
Magányra és egy kis csendre
vagy egy kicsi békességre.
Segítek én mindig Neked
ne legyen bús az életed.
Készségem az határtalan,
oltalmaz majd minden szavam.
Sírjál, attól megkönnyebbülsz,
nemsokára velem örülsz.
Nem hagyom, hogy tovább szenvedj
bús életeden elmerengj.
Szenvedtél már épp eleget,
mosolyogjon már szép szemed.
Köddé válik a bú, s bánat
Megcsókolom kicsi század.
Segítettem, elengedlek,
megkönnyebbült szíved-lelked.
Siess haza, vár családod
Ők a legszebb hozományod!