NAGY DOMOKOS IMRE
MÁRCIUSI PILLANATOK, 2011
„Legyen is, legyen is megáldva e föld,
– Isten maga telke – mint rég ezelőtt...”
(Arany János: Vásárban)
Reggel
Fél hétkor mérem a cukrom,
ezért hatkor kelek fel,
de most már ilyenkor besüt a nap
s reggel nem szól a vekker..
Baracklekvár
Bontott fél üveg a konyhaasztalon,
még egykor feleségem főzte.
De a párbajban a cukrom győzött
így már nem ehetek belőle.
Séta közben
Lassan ballagva nézem a kerteket.
Nemrég hóvirágok bújtak elő,
az idő múlását csak az jelzi,
hogy az ibolyák kedve is eljő.
Szarka
Fejem felett a fa ágai közt
lelkesen egy szarka ugrál.
Felpillantva már a csőrén látom,
az eszében új fészek jár.
Virágágyás
Mint régimódi gyalogság lándzsái
meredeznek az új tulipánok.
Feleségem virágágyása megszűnt,
tőle én már ilyet sosem látok.
Nap és eső
A Nap ragyogóan vakít,
a fejemre ám eső szitál.
Ördögéknél családi erőszak van,
– a régi babonában ez áll.
Aranyeső
Sárga ágkarjai úgy merednek az égnek,
mint aki éppen áldásért könyörög.
Én csak Arany Jánost idézem:
„Legyen is, legyen is megáldva e föld:::”
(Budapest-Sasad 2011. március 22-március 26.).
A fénykép saját tegnapi felvételem.