Napsugárnak, fénye ragyog a szobába
Dédnagymama imát mormol magába.
Minden reggel imádkozik, Jézusához fohászkodik.
Így kezdődik minden napja, mert Jézusát ki nem hagyja.
Serény munka, ami várja, baromfia mind őt várja.
Etetgeti keményen, füvet szed ő serényen.
Seprő kerül kezébe tiszta udvar körüle
Mikor végez mindennel, pihenésnek helyébe
Rongyot vesz a kezébe. Tű, cérna, s a kisszéke
Kerül ki a helyére. Világos a veranda, vásznon ott a sok minta.
Hurok, öltés, tűbe fűzés, szaporodik a sok öltés
Szorgos kezek munkája, kerekedik mintába.
Unokáit várja, várja, hátha akad új munkája.
Idős kora ellenére, csak a munka jár eszébe
Mindig kérdi, kérdezgeti, miben tudna segíteni.