Sirámok a magyar Mózeshez
Írta: rapista Dátum: Március 27 2011 11:26:58
MM
meghasonlottunk, mint vessződtől
a hóreb-szikla és ismét vér fakad
tövises bozótokban ég az isten-áldozat
Teljes hír
Radnai István:
SIRÁMOK A MAGYAR MÓZESHEZ
- a Kerepesi temetőt járva -
kivezettél minket valami egyiptomból
síremlék-rabszolgaság sora kenyeret
s vizet adott de nem tartott ki hóreb
hegyéig keskeny kapu s a gazdagok
kövérek zsírjuk mi vagyunk tevepúp
hajtják a birkákat ezt még nem tudtad
pedig forgattad az írást bár maga mózes
sem látta előre és kinn is maradt
az ígéret ma már az sem s a föld
felperzselve kánaán mai álma
most állsz a hegyen s melletted isten
mit kérdezett szemtől szembe
az újszövetség nem paktum
mondta-e néked globális hitben
kételkedőknek áruld el imád szövegét
amit tőle kaptál hogy megments
minden egyiptomtól új-babilonban
meghasonlottunk, mint vessződtől
a hóreb-szikla és ismét vér fakad
tövises bozótokban ég az isten-áldozat
s atomjaira bomlunk a mindenségnek
ma a hetedik napon megszenteletlenül
kénköveid által borítva s nincs egyetlen
igaz ember kergessük el a prófétádat
félrevezet vagy csak félreértett
odalent hízik az aranyborjú s belül üres
ahogy testünk lélek nélkül mert máris
életünkben elhagyott s elhagytál
feledve a szövetséget mózest megszüntetve
és a prófétákat egyet állítottál
elénk akit veled feszítettek a keresztre
reménybeli jobb lator vagy ember
s most leborulunk közbenjárásodért
nem hittünk sem neked sem annak
aki küldött mannát lesünk segélyét
ennek a sivatagnak mely ehetetlen
köveket terem amiket begyünkbe
gyűjtünk szégyentelenül s nem
őrölnek se lassan se gyorsan
a malmok bogarak kitinvázában
közlekedünk romokon homokon
élővizeink kiszáradtanak
kútjaink undok fekete levét
elfüstöltük s a hatalmas kénytelenségből
kiárasztja ránk tengereit
gonosz erők pallosát adja angyalainak
te is tudtad előre halálodat
kerted teli volt árulók csókjaival
olajbogyóknál számosabbak voltak
nem jutottál be a földre amiket
csalfán ígértek szerencsédre
s ha miránk lenézel szánj meg
istennel oldaladon és áldd meg
új kőtáblánkat ne hagyd hogy elvesszen
egy jottányi sem csonka földünk
cipóvá kerekedjék s dobogjon
mert szívünket hegyeink kérge borítja
de megvédeni nem tudta
lám másik egyiptomba vezhettél
s mi joggal zúgolódunk hóreb
sziklája meghasadt vessződ alatt
nem látod hogy ez a szívünk keserve