Már az is elég
Írta: amazonasz Dátum: November 16 2007 09:55:22

---

T

Görcsös kínoktól gyötört vajúdó gondolat,

---

Teljes hír

---

Már az is elég

Görcsös kínoktól gyötört vajúdó gondolat,
Perzseli könnyekre fakadt
Háborgó lelkemet,
És úgy érzem, eltemet
A kietlen mélység, mellyel együtt élek.
A sajgó emlékek,
Mint ragályos fekélyek
Sebeket vájnak megtört hitemen.
Ó Uram, hol van a kegyelem?
Vagy az élet talán csak egy gondolat,
Hol néz?ként bámulom magamat?
Közönnyel,
Vagy éppen könnyel,
Amint a díszlet megkívánja?
S a rendez? talán
Maga a halál,
Ki végig rajtam mulatott?
Nem tudom.
Sápadt ráncos évek feszülnek arcomon.
Lidércek árnyai intenek,
S a gy?lölet,
Mely felém hajol.
Felismerem, már láttam valahol,
Amint vicsorgón körbe járt,
Azt remélve, hogy megtalált,
És magával ragad
Majd az esztelen harag.
De nem megyek.
Kitépem kezéb?l hitemet,
S szívemet kitárom,
Istennek ajánlom,
Hogy fényével újra
Lángra gyújtsa.
És szétoszlik a szürkeség.
Ragyogni kezd az ég.
Már hiszem,
Hogy terve volt velem
Mikor megalkotott.
Vérén váltott meg és tanított,
Hogy nincs más út, csak a szeretet.
S az életet,
Mely t?le van tisztelni kell.
S te, ki nem hiszel,
Épp úgy vágysz rá, hogy szeressenek.
S ha én elmegyek,
Már az is elég,
Ha nem tartod meg, hanem tovább adod.

Sándor Gyula
2006-02-02