Festmény születik
Írta: fava Dátum: Március 28 2011 20:19:34
MM
Szivárvány álmod mind ott köröz,
Fehér vásznadra képet rögtönöz.
Viseltes palettádon festékpamacsok,
Színcsókjuktól életre kel képzelt világod.
Teljes hír
Fazekas Valéria
Festmény szülteik
Nézem: ott állsz ecsettel a kezedben,
Kusza gondolatokkal a fejedben.
Majd vajúdni kezd a fantázia,
Mi születik az maga a harmónia.
Szivárvány álmod mind ott köröz,
Fehér vásznadra képet rögtönöz.
Viseltes palettádon festékpamacsok,
Színcsókjuktól életre kel képzelt világod.
Kezed mozdul ,olvadnak a színek,
Vérnarancs hajnal lobbanva ébred.
Körbejárja az ezerszín földet,
Az ég habzsolja a harsogó kéket.
Az otthonmeleg ezüstszürke füstje
Ráül a házak palás tetejére.
A remény útján elkísér jó melege,
Öleli léptem,úton hazafele.
Isten szemének mézsárga aranya,
Nyugalmat hint az öreg nádasra.
Acélkékednek morbid varázsa
Baljós árnyakat rajzol a mocsárra.
Csendfehér lábnyomot,hideg telet,
Törékeny ágakra kikeletzöldet.
Alvó kéreg alatt lüktető életet,
Lila szirmokon játszó gyöngyházfényeket.
A berozsdált őszt sárgába borulni,
Lassan okkerból vörösbe oldódni.
Barna sártengerbe belegyalogolni,
Erdőszéli traktornyomban pocsolyába állni.
Szemem mozdul :elmondom imámat,
Kárminvörös lepel,éjfekete árnyak.
Pillanatképe galád árulásnak,
Méltó tisztelgése Krisztus fájdalmának.
Fantáziád a szépség orgonáján játszik,
Tágra nyílt szemeidben tükröződni látszik.
Tudom:jó lenne örök létezést játszani,
Hogy tőled ragyojanak a világ vásznai...
Mégis-mint anaya, ha kérhetek valamit,
Sok érzékeny szívet,jó szemet,emberit.
Mikor művészi lelked mélye fényt vetít,
Felfogják álomvilágod értékeit.
fava