Egy elvetélt barátság margójára
Írta: agota Dátum: Március 29 2011 07:30:21
Gy
Ártottál nekem,
pedig tágra nyílt szemem
és minden sejtem befogadott Téged.
Teljes hír
Üres,kongó terem,
már nem nyújtom a jobb kezem.
Nem kértem,csak adtam.
Magamat eléd kiforgattam.
Mi ösztönzött,mi célod volt velem?
Ártottál nekem.
Pedig tágra nyílt szemem
és minden sejtem befogadott Téged,
engem a tiszta szó vezérelt.
Az őszinte, enyhet adó,
a "hallgató".
Ártottál nekem.
Bánt az élet?
Az én tükrömben nem láthatlak Téged.
Az én tükröm nem homályos.
Nincs rajta folt,nincs rajta szenny.
Vajon a Tiéd, mit üzen?
Üres,kongó terem.
Már nem nyújtom a jobb kezem.