Múzsám "Lívia" VII.
Írta: Sancho Dátum: Március 30 2011 17:32:34
V
Hoznék csillagot az éjfekete égről,
Szednék kankalint a zöldellő rétről.
Ölelnélek szerelemmel, szenvedélyből,
Kérlek, adj egy cseppet szerelmed tengeréből.
Teljes hír
Múzsám, szárnyaid megtörve láttam,
Mégis égtem ugyan úgy, forró lázban.
Mosolyt csalt arcomra szemeid ragyogása,
Közelebb, közelebb, minden szívdobbanásra.
Elmúlt egy ősz, s a tél is messze már,
A tavasz szerelmet ígérve a küszöbödre áll.
Türelmetlen kopogtat, madárdalt énekel,
Virággal, szellővel, langy harmattal térdepel.
Nyisd hát ki az ajtót, szíved kapuját,
Engedd magadhoz a Nap aranyló sugarát.
Kapjon erőre gyönge tested, s léted,
Mellé súgom, mit meg nem tennék érted.
Hoznék csillagot az éjfekete égről,
Szednék kankalint a zöldellő rétről.
Ölelnélek szerelemmel, szenvedélyből,
Kérlek, adj egy cseppet szerelmed tengeréből.