Vándor
Írta: Nagy Agota Dátum: November 17 2007 05:23:27
T
Szivb?l szól az ének a vándor ajkáról,
Vándorol s dalol elhagyott múltjáról.
Teljes hír
Vándor
Nagy Ágota-Gabriella
Szivb?l szól az ének a vándor ajkáról,
Vándorol s dalol elhagyott múltjáról.
Senki nem kérdi:honnan jött s hová megy?
Elmúlt a nyár,most már minden mindegy.
Nesztelen lép,az ?sz köszönt feléje,
Hátra hagyja azt,nem áll elejébe.
Nem tudja merre tart,azt sem,hogy miért?
Csak menni kell,menni valamiért.
Bandukol a vándor,messze akar menni,
Bújdosni,kiállni?mit kell neki tenni?
Nem szomorú,csupán tanácstalan,
Magányos,de nem boldogtalan.
Nincs kire számitson,nincsen rég barátja,
Kinek szivét-lelkét sirva kitárja.
Két tanácsa van,azok is egymás ellen,
A szive és az esze,most már kivel legyen?
Fúj a szél,régi dallamot suttog neki,
Igen,emlékszik rá,de erejét összeszedi.
Tudja jól,nem szabad letérni az útról,
Mit már feledni akar,arra sose gondol.
Nem vesztett ? semmit,inkább kapott,
Véget ért a dalnak,halkan felsóhajtott
Megy még,járja még az útját
,
Megy a vándor mig eléri a célját.