Négy évesen fogtad kezem,
csodálkoztam az életen
Anyucikám meséld már el,
hogy miért is születtem?
Terveztétek, hogy én leszek?
Hisz nem kértem az életet.
De, hogy mégis megszülettem
azt én Neked köszönhetem.
Tíz évesen azt akartam,
hogy végre felnőtt legyek én
Nem kell fognod kis kezemet
Most már egyedül megyek én.
Felnőtt lettem, nem tagadom
ért engem némi csalódás,
de jó ember vált belőlem
ez az igazi valóság.
Óvlak Téged minden bajtól,
Mindennemű csalódástól.
Hisz ezt tanultam Tőled én
az életemnek kezdetén.
Megszülettek gyermekeim
Most én fogom a kezüket,
Óvom őket, vigyázok rá
ne veszítsék el hitüket.
Ha valaki bajba kerül
segítsék fel erőn felül,
ezt tanítottátok nekem
ezért hálás az én lelkem.