Terra
Írta: Hullocsillag Dátum: április 04 2011 12:19:14
V
Talán a tiszta szeretet nem marad társtalan,
Talán egyszer megérti Föld s Ég, belül mennyit érsz;
A jövendő jövő ma még oly kilátástalan,
De megszépül talán, ha az álmokban visszatérsz.
Teljes hír
Kihűlt magma-kőszoborba zárt törékeny tested
Többé nem dobogó, megmérgezett szívet vigyáz,
A hőn szeretett Földet könnyeddel már nem fested;
Kihunyt szemed tükréből a csillogó kéktopáz.
Korbácsolt, ostorozott a gyűlölt sors ezerszer,
Fájdalom tavában eveztél, míg lélegeztél,
Fénysugár ölelte bár szép arcod egyszer-egyszer,
De mindhiába: túl önző világban léteztél.
Már nem remeg a talaj végzetes erőd nyomán:
Földanya ősi keblére karolt mindörökre,
Egyszerre szörnyű átok, és egyszerre adomány
Terhét reszkető vállaidról végleg levette.
Elárult téged e kor; hátat fordított neked,
Elárulta mind a szeretetet, mi benned élt,
Besározta - oly sokszor! - vert csillagzatú neved;
De kicsiny szíved, míg dobogott, mindvégig remélt.
Visszaút nincs többé, kőszobor vagy, emlék csupán.
De áldozatod talán csillagként robban majd fel
E kapzsi martalócvilág terített asztalán,
És e fény törli talán mind a földi rosszat el.
Talán a tiszta szeretet nem marad társtalan,
Talán egyszer megérti Föld s Ég, belül mennyit érsz;
A jövendő jövő ma még oly kilátástalan,
De megszépül talán, ha az álmokban visszatérsz.
***
Megjegyzés: Terra egy kitalált személy, a Cartoon Network egy rajzfilmsorozatában. Fiatal, törékeny, szőke hajú és kék szemű lány, hatalmas szívvel. A sors borzalmas erővel áldotta meg, mely egyben az átka is: képes parancsolni magának Földanyának. A por és a kavicsok, a sziklák és a kövek, a völgyek és a hegyek engedelmeskednek neki – ez olyan iszonytató hatalom, melyet nagyon nehezen tud csak kordában tartani. Képességeit, és szeretetét azonban kihasználta Slade, a sötét nagyúr. Slade oly ügyesen játszotta ki ármány-lapjait, hogy Terra végül a barátai ellen fordult. Jutalma egy test-páncél volt, mellyel képes volt kontrollálni ezt a mérhetetlen erőt. Azonban Slade becsapta őt. A páncél által Terra báb lett, szabad akarat nélküli zsinóron rángatott marionett. Slade – látszólag – megrontotta Terra ártatlan szívét; de a lány a végső pillanatban legyőzte az őt szoros gúzsban tartó kötelékeket. Amikor az általa ismert és szeretett világot egy pusztító vulkán fenyegette, Terra szabaddá vált újra, hátat fordított Slade-nek, és élete feláldozásával megzabolázta a fortyogó magmát. Mikor a tűzvihar elült, Terra helyén csak egy kihűlő kőszobor állt, megszilárdult lávából.
Terra csupán egy animált rajzfilmhős. E vers neki állít emléket, és mindannak, amit ebben az ármányokkal és gonoszsággal világban ő képvisel.