Sötétedés
Írta: Tierra Dátum: április 04 2011 20:55:33
V

Egy lépcső alsó fokán ülve,
Láttam miként jön el a vég:
Gondolatimra ránehezülve
Kúszott egyre lejjebb a sötétség.
Teljes hír

Egy lépcső alsó fokán ülve,
Láttam miként jön el a vég:
Gondolatimra ránehezülve
Kúszott egyre lejjebb a sötétség.
Száraz levél volt a társam.
Egy fokkal felettem ült.
Néha rezzent, s én némán vártam,
Mígnem a széllel tovarepült.
Egy hang mélyen bennem rámrivallt:
„Nem kellett volna elűznöd őt!”
Testemből minden érzés kihalt,
Megtörve lelkem, az üresedőt.
Mint hatalmas, üres termeken,
Átfújt a szél a testemen.
Kihűltek lázas tagjaim,
Elmúlás csókolta ajkaim.