Én azokkal érzek,
Akik jövőt vetnek,
Akik számláktól és áraktól rettegnek,
Akik korán kelnek,
Csendesen szeretnek.
—–
Munkába sietnek
Zsúfolt buszon, gyalog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
——–
Én azokkal érzek,
Akik jóra lesnek,
Esténként fáradtan az ágyukba esnek,
Sokat dolgoznak,
És keveset keresnek.
——–
Akiknek a baj sok,
S a szerencse balog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
———
Én azokkal érzek,
Akik gyakran félnek,
Akik egyik napról a másikra élnek,
És gyermekeiknek
Jobb jövőt remélnek.
———–
Akiknek a sorsán
Sok öltöny fanyalog,
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
———
Én azokkal érzek,
Akik nyelnek sokat,
Akikre lezúdul mindenféle csomag,
És húzzák a terhet,
Jobban, mint a lovak.
——–
Akiknek a politika
Hebeg-habog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
———
Én azokkal érzek
Akik nevetnek is,
Rajtuk élősködik az egész piramis,
Mégse lesz a mosolyuk
Sohase hamis.
———-
A Létük őszinte
Ha nevet, ha zokog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
——–
Én azokkal érzek,
Akik csak helytállnak,
Külföldet nagy néha, vagy sohase látnak,
Akik itt dolgoznak,
Jövőnek,
Hazának.
——–
Akiknek az arcán
Ezerszáz év ragyog;
Akik jók,
Szegények,
Igazak,
Magyarok.
———
Én azokkal érzek,
Azokat ismerem,
Ahol az életnek oka a szerelem,
Azután helytállás,
Végül a sírverem.
———–
Közületek én is,
Én is csak egy vagyok;
Ti jók,
Ti szegények,
Igazak,
Magyarok.