Mosolytalan arcod,
kiapadt szemed,
elnémult harangok a hangok,
kiürült a szíved.
Látszat!
Ne lássa környezeted,
milyen ráncos a lelked,
Elfogytak a könnyek, szivárgó
cseppek befelé csorognak.
Sikolt a fájdalom,
de csak magad hallod...
Sajognak a sebek,
be nem hegednek,
üres a szíved.
Látszat!
Megjátszott vidámság,
eltúlzott örömtől könnyes
a nevetés, epés...
Kedves vagy - és szép!
Mindenki szeret,
felvidítod környezetedet,
miközben elvérzik
az életed.