Erdélyben
Írta: PiaNista Dátum: április 05 2011 11:42:33
V
Ahogyan kilépek a hegy hátán gőzölgő
sötét fenyveserdő fái közül,
a hajnalt is magam mögött hagyom.
Teljes hír
Erdélyben
Maróti László
Ahogyan kilépek a hegy hátán gőzölgő
sötét fenyveserdő fái közül,
a hajnalt is magam mögött hagyom.
Enyhén lejtő mezőhöz érek.
Ragyogó sugaraival elkápráztat
a kék égről záporozó napfény
és a zöldellő fű közül kikiváncsiskodó
milliónyi színes vadvirág látványa.
Szemben a távolban egy másik hatalmas hegy
Kényszerít belátnom, milyen parányi is az ember,
ha kettesben maradnak: ő és a természet.
Tapodtat sem megyek lejjebb,
hadd nézhessem a tájat minél magasabbról.
Honnan került ide ez a magányos szikla?
Idehullhatott, mert ki is cipelne ide
ekkora súlyos darabot?
Köpenyemet terítem rá,
Mert forró a kő s én fáradt vagyok.
Zsákomból gondosan csomagolt
borosüveget és üveg talpaspoharat veszek elő.
Megadom a módját!
A lehűtött bor párát vet a hirtelen melegben
apró vízgyöngyökké formálódva
gördül le a palack oldalán,
s lecsordul az ölembe.
Hadd csorduljon! Majd megszárad!
A muskotály illatát elkapja a szellő,
megtöltött poharam jó magasra emelem és nagyot kiáltok:
Hallod, Erdély?
Isten
éltessen
sokáig!
2011 Göteborg