Radnai István:
MEGHALAD
meghalad a jövő megmérjük a múltat
felettünk mint baljós hófelhők vonultak
csikorgó rideg csizmái a télnek
ködös túlpartok felrobbanó tények
ne kérdezz ne áltass ne szánja ne könnyezz
csak ha csak úgy csak vágy és nem lett volna könnyebb
zajló köves a történelem medre
csillapul kanyarog kiszélesedve
megállsz te is ernyedten vérzőn tétován
ünnepek éjek karcoló sziklabérc
a valós síkra kelletlen visszatérsz
lapos kövek kérdő nyomok az út porán