MA felnőttem és ezek nem csupán szavak,
megértem,
s harcra készültem a világgal és ellene,
s elvesztettem, múltba rejtettem a gyermeki létet.
Elemeire szakadt az öröm és a boldogság fogalma,
árnyalttá és konturrá vált a világ színe,
és megszűnt a fehér és fekete,
csak az egyensúly maradt belőle.
Lebegő életem halványul, ahogy az idő megtorzul,
de a változás ne fájjon, csak motiváljon.
S a suttogás csenddé némul,
s a suttogás csenddé némul...
Nem létezik félelem, míg azt ami bennem van megélem,
de ösztöntől távol álló stratégiai háló,
célod elérted, s pajzsom elfedted....
Talán csak szavak halmaza az egész,
de nem fedi porcica még...