Köd takarta be az ablakom,
eltűnik a gyárkémény,
nem füstölög az égi madár,
tegnapi kastélyok alatt sima tavak,
tóparttól emelkedő színes hegyek,
láttam táncolni a bokrot és óriást
dús haja varkocsban utána szállt,
majd vadludak vonultak el felettem,
ablakomnak nagyon tetszett,
mosolyogva messze szállt az égi madárral,
égi világgal, a csodás tájjal.
Mindezt én láttam?