Hétmérföldes csizmámban Fehérvárcsurgón
Írta: gufi Dátum: április 06 2011 17:52:25
V
Október eleje, szikrázón süt a nap,
Veszem hát utamat, Fehérvárcsurgónak.
Móri árok völgyén a Gaja-pataknál,
Ősidőktől fogva, lakott környéken áll.
Teljes hír
Hétmérföldes csizmámban Fehérvárcsurgón
Október eleje, szikrázón süt a nap,
Veszem hát utamat, Fehérvárcsurgónak.
Móri árok völgyén a Gaja-pataknál,
Ősidőktől fogva, lakott környéken áll.
Újkőkortól kezdve minden korból lelet,
Északra kunhalmok, római téglák, pénzek.
Árpád-vezér törzsének szállás területe,
Majdan főnemesek rendelkeztek vele.
Csákok, Rozgonyiak, Szapolyai István,
Olyan is volt, amikor első Ferdinánd,
Nádasdyaké lett, majd Holchburg Jánosé,
Perényi birtok, később Károlyi Györgyé.
A tizenötéves háború folyamán
Lakói a települést mind elhagyák,
Később az ősi családok visszatértek,
És jöttek még sokan, betelepítettek.
Második világháború következett,
Végigégették a várost a németek,
Az éles hadszínteret a lakók elhagyták,
Majdan visszaköltöztek a harcok múltán.
Ugorjunk egy nagyot vissza a múltba,
Fákkal telt ligetbe, Károlyi kastélyba.
Ezernyolcszáznegyvennégyben Károlyi György,
Újjá fogja építtetni, akkortájt dönt.
Régi kastély alapját, romját használva,
Bécsi építésze újjávarázsolta.
Négyszögletes tornya tör harminc méterre,
Szép Gyulafehérvárt juttatja eszembe.
Károlyi György főispán emlékére, mára
Nemzetünk kegyhelye lett a volt kastélya.
Számos nagy magyarral még a reformkorban
Tudományos Akadémiánk alapítója.
A bécsi szakember mellett Ybl Miklós,
Letéve garasát, a kastély így lett nívós,
Romantikát öltött a klasszicista forma,
Ma végre tündököl, szépen felújítva.
Megérdemelte, hisz oly sokat szenvedett,
Tanácsköztársaság, majd jöttek a németek,
Utánuk az orosz vájta bele fogát,
Majd sok lelencgyerek lelte itt otthonát.
Mikor végleg lepusztult, alkalmatlan lett,
Nem tudta szolgálni a gyermeksereget,
Mindenki elhagyta, itt maradt magára,
Dúlt lelkét magányban az enyészet rágta.
György unokája, Károlyi Józsefnek,
Szerencsére időnek előtte felébredt,
Alapítványt hozott létre melynek feladata,
A kastély és környékének rendben tartása.
Így kapott újruhát e csodás épület,
A parkerdőnek fenséges ékes dísze lett,
Fenyők, hársak, tölgyek vigyázzák a tájat,
Sokuknak kora, több mint másfél évszázad.
Lankás domb oldalán obeliszkre szállt,
Kiterjesztve szárnyait, dicső turulmadár,
Karmai közt tartja őseinknek kardját,
Éles sólyom szemeit a kastélyon tartván.
Bár még nagyon kevés mit a vendég láthat,
Pincétől az emeletig, bejárom a házat,
Kiskápolna, nagykönyvtár és francia kert,
Vízköpő és csipketerasz varázslatot rejt.
Parknak füvén kipihenem fárasztó sétám,
Biztató törődés, oly nyugtató látvány,
Örökünk e gyöngyszeme, halálból éledt,
Emlékembe zárom e csodálatos képet.
Albert Ferenc