Nyakunkon hurokkal
Írta: szukicszs Dátum: április 06 2011 18:37:47
V
Eltöltöttünk sok időt már önmagunkkal,
Kettétört pillanatok, megszakadt szívek csatáiban.
Elfojtottuk az egyetlen folyó örök igazát,
S mit valóságként éltünk, csak makacs panasz, ami fájt.
Teljes hír
Ahogy kimondtuk, vagy ököl adta át,
A fájdalom, mi segítségért kiáltva megaláz,
Erősebb lénnyé nőtte ki magát,
S felülkerekedett, mint áron az apály.
Lágyan martuk szét önmagunk nyugtalan létét,
Nyakunkon hurokkal fénye vesztett csillagként
Zuhantuk át egymás halálán, félve,
Hogy elveszítjük őt, éltető elménket.