Szomorú az óriás, mert ő az utolsó
Írta: Hullocsillag Dátum: április 07 2011 06:06:44
V
...és megdobban a Föld, gyomrának mélyéből remeg,
Rezegnek az ágakon az árva falevelek,
Morajlón köszörüli sziklabérc torkát völgy s hegy,
Teljes hír
...és megdobban a Föld, gyomrának mélyéből remeg,
Rezegnek az ágakon az árva falevelek,
Morajlón köszörüli sziklabérc torkát völgy s hegy,
Aminthogy az utolsó óriás hátukon megy,
S bandukol tovább, lassan, és oly búbánatosan;
Tétova kóválygó, álmodó álom álmosan,
Roppant árnyéka, mint palást sodorja a talajt,
Orkánná robban a levegő: fáradtan sóhajt,
Ő, az utolsó, ki hegyeknek fölé tornyosul,
És most sír: könnye tengernyi tóvá csoportosul,
Ő, az utolsó, a földön jár a felhők fölött,
Hatalmas szívébe oly magánykeserv költözött,
Évek, mint verejték csorogtak le széles hátán,
Sír az óriás, zokog, oly egyedül, oly árván,
Bágyadtan egy percre pihenni tér a tóparton,
De elalszik örökre: ekkor csókolja arcon
A megváltó halál. Elalszik örök-örökre,
Nem gondol már vissza bánatra avagy örömre,
Mert most már álmodik, mígnem véget ér az Idő;
Heggyé kövülő vállára gigász-bóbita nő,
Álmában, Földön túl, átöleli a könnytavat,
S új élet sarjad a tó: Balaton vize alatt.