Szabad az út
Ahol mindenki kedves,
vért vesz, vízzel tölti ereimet,
ahol mindenki rám figyel,
a halál sétál csendesen,
szobánk előtt néhányszor megjelent,
vészmadárként erőszakos és mosolyog,
de
ahol tudják őt kicselezni,
ott fekszem én...
kint sztrájkol a hatalom
ellenségének szolganépe,
ott dühöng az eszementség,
itt síri csendes csöndesség,
de
mellettem fehér lovon járnak,
nyerít a ló, int a lovas,
végre szabad az utam.