NAGY DOMOKOS IMRE
ÜRES KINCSTÁRBAN
Lassan ődöngök az üres termeken át,
csak a visszhang őrzi a múlt hangulatát.
Kiürült már minden, s hogy szállnak az évek,
úgy intenek búcsút lassan az emlékek.
Tőrből elszállt madár vissza soha nem tér,
rabságának helyén nem találja a tél.
Emlékek kincstára üresen maradt már,
a kihalt szobákban nincs más, csak a halál.
(Bükkszentkereszt, 1965. augusztus 18.)
Ezt sem ma írtam, de egyszer fel kell tenni ezt is...