Kuba, villanások
Írta: haaszi Dátum: április 08 2011 20:03:45
MM
Karib mámor: meleg,
élő és élveteg,
lezárt strandon homok
aranyló daraként pereg,
Teljes hír
Ereszkedünk. Nyolcvan fok különbség
párafelhőt ont filtereken át.
Ős rettenet: itt a pokoli vég?
vagy megbocsáttatunk, s élünk tovább?
Recseg-ropog a gép,
rémítőn közeleg a föld,
távolodik az ég,
a fellegekből lecsapva
pálmák tetejét súrolja.
Antennaerdőt vált a zöld,
kis utcák szaladnak, parti
házsorok, és zsebkendőnyi
reptér, José Martí.
Kopott fenségű hotel,
pálmák, csempék, stukkó
díszes falak, a kertben
medence bújik, s múltból
örökölt mulató.
Sült banán, tenger zöldség,
s a sütemények mind
mézzel és mázzal csordult,
déli ízlés szerint.
Búvó bár félhomályán
virító tűzvirág,
ördöngös fickó kever
koktélt, Margaritát,
koccanó, hűs jégkockák
páráznak poharat,
meg se kottyan a koktél,
innád bár egész nap…
Tejcsokoládé bőrök,
keresztezett fajok.
Ruhából kivillanó
combok, mellek, karok,
zene fogja keretbe
a mindennapokat,
belső ritmusra jár a láb,
minden fej bólogat,
s ültében is mozog a far,
ha hallgat is a zenekar…
Blokád növelte öntudat.
Itt Castrót szeretik,
s az antennaerdők alatt
a bűnös múltból megmaradt
autót dédelgetik.
Itt minden sarkon civil áll,
támasztva a falat,
figyelve szó és mozdulat,
s vezetőnket egy éjjelen
csoportjából észrevétlen
kiemelik.
Valutázás a vád…
Csak pénzünk őrizte!
Két nap ádáz
bizonygatás
mire elengedik…
Hegy iramlik a szélnek,
forgója szélkerék.
Pislogó ostorlámpa
mint meghajló derék,
döcögő autósztráda
forgalmat álmodik.
Fidel hős-legendáját
hallgatjuk hajnalig.
Késett vendégek bálja:
grenadírmars-csömör,
hazai pezsgő durran
hozzá, jeges vödör,
újévbe csúszó éjfél.
Himnusz. Disznó-öböl…
Éj kicsorbult fényében
holdfény paroláz,
a mosdólefolyóban
kis krokodil tanyáz,
vagy olyasmi…még szárad
rajta születés
előtti nyákos máz…
Karib mámor: meleg,
élő és élveteg,
lezárt strandon homok
aranyló daraként pereg,
ajándékot ad minden nap,
víz úsztatta korallokat,
burjánzó élet cseppjeit,
kagylócskák, rákok ezreit,
míg az atlanti oldalon
vadul bőgve, ordítva ront
víz a partnak
s mint vén halászt
fogva tart
mindörökkön át…