Mama
Írta: gosivali Dátum: November 18 2007 16:15:59
Mama! Maradj örökre velem,
hiszen általad lehet csak teljes az életem!
V
Teljes hír
Mama!
Fakuló arcod is
ragyogó fény nekem,
bár barázdáin
már örökre ott piheg
reményvesztett,
beteg,
könyörgõ-könnyes
életem.
Mama!
Segíts nekem!
- szólítlak most,
és mindörökké
önzõn, zokogva
álmomban is,
s csak néha bús-csendesen.
Mama!
Bocsásd meg önzõségemet,
visszatérõ gyermek-vétkemet,
hogy könnyek,
fájdalmak titkait
konokul, egyre kérdezem
s hogy anyaként is
csak általad létezem:
egy pillantásoddal is
reményt,
újuló életet adsz nekem.
Mosolyod meghitt,
ha fázom, melegít.
Könnyed a hûs forrás,
ha bánat-láz hevít.
Mama!
Ugye remélhetem,
hogy bocsánatos bûn vagyok
ritkuló, száradó könnyeden,
s amiért gyengülõ,
lassuló szívedet
szeretetre éhesen,
mohón kifosztom,
s magamnak ölelem -
ugye megbocsátod
egyszer nekem?
Mama, tudom,
te már itt maradsz
örökre velem,
mert általad lehet csak
teljes az életem!
Elõlem nem rejthet el
soha a végtelen,
elérlek akkor is,
ha ott állsz majd
a messzi fény-hegyen.
Engesztelésül
- addig is -
e szál virágot a régi,
szép üvegvázádba rejtem én,
Anyák Napjának
áldott reggelén.