EGY VIRÁGHOZ
(Szűcs István)
Ahol az utam elhaladt,
téged mindig kint láttalak..
Dolgoztál kint a kerteden,
dalolgatva, vagy csendesen.
Láttam , mint húzol föl vizet
a gémeskútnál. Friss hideg.
Tehénkéidnek reggeli
italnak éppen megteszi.
Gyűjtöttél ölre friss füvet,
malackáidnak zöld köteg,
szoknyád derékba tűrve fel,
harmat vize ne érje el.
S hogy megbámultam melledet,
kibukva blúzból mint remeg,
hát jót nevettél csintalan,
hadd érezzem csak jól magam.
Hajadban egyszer rózsa volt.
Kárminvörös, aprócska folt
ében sötét hajtengeren,
és akkor loptad el szívem.
Mert bármit tűzhetnél oda,
lehet akármi szép csoda
amit rejt sátorhajad,
legszebb virág úgy is te vagy!
(2011-04-10)