Küzdj
Írta: Szofi55 Dátum: április 10 2011 11:21:44
V
Könnyeim’ szégyellem elrejtem, senki ne lássa
Szívem a súly alatt megszakad bánatában
Mosolyogva mondom: meggyógyulok!
Végsőkig kitartok és küzdeni fogok
Teljes hír
Küzdj
Rémálom gyötör lassan felébredek
Bénító érzés, ezt még nem ismerem.
Gondolkodom: ez vajon mi lehet?
Egyik kábulatból a másikba esek.
Félelemtől görcsbe rándul gyomrom
Remegve lesújtva, bénultan állok,
Bizonytalanság, kétely lesz úrrá rajtam
Különös, de eddig semmit nem tapasztaltam.
Némán állok: vajon most mit tegyek
Döntöttem, a bajnak elébe megyek.
Elmém sebesen jár, de tettre-kész vagyok
Mikor az eredményt végre megkapom.
Szomorú az igazság, megmásíthatatlan a tény
Nincs elveszve minden, kérlek bízz és remélj…
-Mégis összeroppanok, ám segítő kéz nyúl felém-
Szedd össze magad! ne add fel, küzdj az életért!
Könnyeim’ szégyellem elrejtem, senki ne lássa
Szívem a súly alatt megszakad bánatában
Mosolyogva mondom: meggyógyulok!
Végsőkig kitartok és küzdeni fogok
Belülről jön az erő, éltető mi énemből fakad
Kezem ökölbe zárul s szorítom ajkamat
Még itt vagyok futok az álmom után
Könnyfátyolon átcsillan a reménysugár.
Döntöttem:
Csatát vívok harcolok, és elveszni nem fogok.
Vali versét olvasva, eszembe jutott e versem.
Éppen április 10.-én 97-ben átéltem, én is hasonlót. Keményen harcoltam, nem adtam fel.