Ez történt egyszer, hajdanán,
Hol tenger volt és óceán,
A Földnek déli sarkkörén,
Jéghegyek közt, az ég ölén.
Egy csöpp kis pingvin született,
Nem járt még, nem is tipegett,
Csak fázott és áhítozott,
Szép ruhára vágyakozott.
- Ingem legyen fakó-fehér,
S kabátom, ami földig ér. -,
Meghallja a tündérkirály,
Varázslata tüstént rá száll.
Már ott lopódzik mögötte,
Hókusz-pókusszal megbökte,
És csodák csodájára lásd,
Egy ing takarta, hópalást.
A Nap is álmélkodva járt,
Frakk lett rajta, hosszú kabát.
Csokornyakkendőt is kötött,
Ünnepi volt így a kölyök.
Sárga lakkcipőt is kapott,
Lába azóta sem kopott,
Büszkén viseli délcegen,
Vigyáz rá mindig szép legyen.
Azóta mindnek frakkja van,
Így totyognak nagy boldogan,
A Föld sarkán, a jéghegyen,
Az óperenciás-tengeren.