Egy kósza érzés
Írta: Baggie Dátum: November 18 2007 20:22:04
Azt hitte talán feledi, de csak róla gondol
Most a lelke tombol és szíve kitörni készül
V
Teljes hír
Csak egy kósza érzés sok elnyomott álom
Az elme bomlott, neki nincs párja a világon
Azt hitte talán feledi, de csak róla gondol
Most a lelke tombol és szíve kitörni készül
Ó te sors hát miért kínzod, ezt adod részül?
Id?vel sorsával megbékül, s könnyet hullat
Az id? ápol, a feledés majd nyugtat
S ha eszébe jut, csak a homályra emlékszik
Meg az édes mosolyára, ártatlan szemére
Hogy érte forrt, buzgott vére, hogy kedvelte
S talán szerette, szíve mélyére temette
Hogy nevét remegve emelte a szájára
Ez jelentett mindent számára, csak azért élt
Szívével remélt, szemével beszélt, s eszével feledett
Rég eltemetett ott mindent, elásta oly mélyre
Hogy nem emlékszik sem jóra sem szépre
Sem a nevetésre, se a haragra, se a t?zre
Csak a tátongó ?rre mi betölti hiányát
Mi elnyomja lüktet? szívének vágyát
S ezt nem enyhítheti semmi, nem csillapítja lázát
Mert a fiú ébren alussza, s látja álmát...
Az elme négy fal közé, sz?k szobába zárva
Nincs már többé reménye, nincsen többé álma
Csak egy vágya kilépni az ajtón, s örökre távozni
Az emberi testb?l egyszersmind lélekké változni
Ó mintha az oly könny? lenne, az a megváltás
Mert nem érdekli már ?t rajta kívül semmi más
Nem vitás valami elveszett, és ez még csak a kezdet
Egy k?hajítás volt és itt a végzet, kilépett ? végzett vele
És az elmúlás szele simogatja barázdált arcát,
Letette a kardot, letette már a pajzsát, megvívta a harcát
De vesztett nem így akarta de ez lett bel?le
Most áll csak mereng a jöv?re nézve, néha a múltba tekintve
S ez a méreg, mert azt hitte ez nem hat a szívére
Most már nyugovóra térve megveti bánatának ágyát
Emlékeib?l fon feje alá párnát így alussza mély álmát
Szájj már te lélek, gyerünk menny innen messze
Nem szeretnek, csak a sírod ásod
Nincs itt maradásod de valahol szebb lesz hidd el
A reménnyel a hittel már itt nem sokra mész
Azt megette a penész, elnyelte az enyészet
Felejtsük el, felejtsük el az egészet...