Gondolatok halmazában
Írta: tenger Dátum: április 12 2011 21:49:56
Gy
Ihletnek örök vére lobog bennem,
Elfeledett költők hangja bátorít,
Kimondva a legnagyobb igazságot,
Igazi poétát, semmi el nem tántorít!
Teljes hír
Mintegy harmatos virág,
Mintegy csókkal teli hajnal,
Úgy jött el hozzám boldogan
A legszebb versben élő angyal!
Örök mosolyát adta nékem,
Vérben élő tüzes örök ihletét,
S csak annyit mondott nevetve,
Fogom még áldani én is az ö Istenét!
Szívek szárnyán tanított repülni,
Megtanította nékem ősi szavaknak dallamát
S azt, hogy minden csodálatos érzésem,
Örök, tiszta, Magyar versekkel adjam át!
Szíveknek ritmusában éltem én,
Mint tengernyi tűz lobbantam lángra,
S adtam csodaszép örök fényemet,
A leggyönyörűbb Magyar színű tájra.
Ihletnek örök vére lobog bennem,
Elfeledett költők hangja bátorít,
Kimondva a legnagyobb igazságot,
Igazi poétát, semmi el nem tántorít!
Szívedben örök tűz fénye lobogjon,
Legyen testedben- lelkedben élet,
S kezedben mindig ott az a toll,
Ha érzésed az ihlet mezejére téved!
Szavaim mint örök csillag fénylenek,
Fénylenek végtelen sorok hajnalán,
S én akkor csak egyet kérek majd,
Hadd láthassam szívemnek verselő angyalát!
Utoljára nézzen csak a szemembe
Fogja meg ihletben élő örök kezeim,
Nekem már ez is elég lesz, igen elég,
Hogy elbírjam, elfeledett költők terheit.