Tűnő képzetek citadellája
Írta: Hullocsillag Dátum: április 14 2011 18:08:53
V
Te csak álmodd vissza a csillagokat az égre,
Csiholj tiszta lángokat az élő sötétségre,
Építs képlékeny szövetből új álmokat föléd,
Mert ember vagy! Ne harcold az életet, hanem: éld.
Teljes hír
Néha feketék az álmok. Kátrány és éjszaka,
Némán beköszönt az Időtlen Idő évszaka,
S a felhők havat sírnak a tavaszi mezőre...
Az álmok inkább hasonlítanak vérmezőre,
Mint oly csodálatos, világokon túli tájra,
Hol nem koponyák: dús vadrózsák borultak újra
A kiszipolyozott ugarok porló testére,
S az égen nem síró kométák hulltak estére,
De fenséges tűzben ragyogó, fényes csillagok.
Csillagok... Hát hol vagytok, ti elveszett csillagok?
Démon a föld, és sátán az ég; kárhozat vára
E bomló világ, és ez ördögtorony fokára
Hazugság, gyűlölség, s irigység önző raja hág;
Miért üres az ég? Miért halott a föld? Virág
Volt régen e világ, s végtelen álmok országa,
Gyönyörű álmoké, hol az élet becses, drága,
És lám: most mindez, szemvillanás alatt odalett.
Tapossad el, ember, az utadban állót! Jó tett
Helyében jót várj: ők is eltaposnak majd téged,
S a sárban fuldokolva tán örülsz is, hogy véged.
Illékony szétesik ez a vad, rohanó világ,
A réten koponya nyílik, és nem pedig virág,
Börtön az élet, míg üres fent a fekete ég,
S a tűz immár nem benned, hanem a máglyádon ég;
Ámde álmodj, mert ember vagy, álmodj, mert szíved van!
Bombázhat tűzeső a Pokolból lankadatlan,
Te csak álmodd vissza a csillagokat az égre,
Csiholj tiszta lángokat az élő sötétségre,
Építs képlékeny szövetből új álmokat föléd,
Mert ember vagy! Ne harcold az életet, hanem: éld.