Halálból az életbe
Írta: Bettany Dátum: április 14 2011 18:25:10
MM
Érzeni érzem csak, tudni nem tudom...
S akkor rájöttem végre: Meg kellett halnom.
Másképp el NEM juthattam ide,
Hol az élő Isten temploma lehettem végre.
Teljes hír
Mélyen, valahol a földben,
Ahol az árnyak sem élnek már,
Én ott vagyok most, elásva,
Hangok sem érnek el hozzám.
Mindent betakar a rothadás,
Minden eltűnik a sötétben,
Lassan a szívverésem is megáll,
Nem számít még hányat dobban. Feled.
Eltemettek. De még csak most haldoklom,
Elfeledtek, ahogy a szívem teszi utolsónak
Elrejtettek, hogy egyedül fuldokoljak
Elrettenni nem tudtak...
Minden csak zavaros,
Ahogy érzem, köd borul az elmémre,
Míg felettem fujja a szél az avarost,
Én lassan meghalok.
...
S akkor egyszer csak már nem vagyok.
Csak a fény valós körülöttem,
S a szabad lég, amit érzek áramlani a tüdőmben.
Honnan jön ez? Kérdezem.
Válasz nincs, csak egy különös alak;
Mosolya vakít, tekintete éles;
Azt sugallja- az övé vagyok...
Ki ez az idegen? Megjelent nekem a Fenséges...
Érzeni érzem csak, tudni nem tudom...
S akkor rájöttem végre: Meg kellett halnom.
Másképp el NEM juthattam ide,
Hol az élő Isten temploma lehettem végre.