morzsákban...
Írta: timigeo Dátum: április 15 2011 10:06:34
V
Repüljön, szálljon, s szél tépázzon.
Csukott szem mögül a könny még kiáltson,
zakatoljon, karmoljon s megszakadjon...
Teljes hír
Álljon meg a világ, csak álljon,
kérlek, csak ne fájjon...
Repüljön, szálljon, s szél tépázzon.
Csukott szem mögül a könny még kiáltson,
zakatoljon, karmoljon s megszakadjon...
Kitekinteni a világba, lesni a dolgokat,
számolni a leveleket, elvenni a szavakat...
Lopnék időt, hatalmat, és akaratot,
küzdenék két életbe egyszerre,
s nem hagynám, hogy a rettegés fellelje...
Döntöttek és határoztak felettem,
de én a békét szerettem,
s most mégis más,
rám vár a határozás...
Életemet életekért,
vajon kész vagyok-e elcserélni még,
vagy elvész az ami eddig látszott,
s felépül végre a le nem láncolt....
Hozz-e a napfény választ,
s csökken a töprengés utáni vágyam.
Szól-e majd öröm szonett,
vagy csak mélyben élő sérült szó morzsák lesznek.
Lüktető éltető erő, energiává formálódó,
feldolgozó és szétziláló,
vagy csak lappangó,
kúszó s haldokló....
S én én vagyok,
új elem egy régi alkotásban,
mely megszületett s alkotódott...
Felruházatott, s megtaláltatott,
de hogy kimászok-e, vagy csak felnézek,
nem tudom...
S kérdések válasz nélkül,
ott, s itt, s távol,
van ami elvarázsol,
s van mi rád halványul...
Lépj hát, és már nincs mi lett,
kilépni, s megtenni, alakítani és megélni...
S élet vagy, vagy szó és érzés egyben...
Szemeim, s a táj összefonódva állt,
hittem vagy csak reménykedtem,
mindegy már...
Kimondatlanul bár, de ott ragadtatok,
de életben velem maradtatok,
mert ha egyszer a döntés itt kialakul,
a változás nem marad kimondatatlanul...
JÖvő kép és halvány mosoly,
apró lépések, s elfutott érzelmi szálak,
biztonsági övként felruházom,
kedves csendes porcicáim a szívembe zárom...
S megteszem mit kell, vagyis megpróbálom...