A fűszálak mily délcegen lengnek,
ide-oda a napfényben táncot
lejtenek, csókot adnak a szélnek,
így zeng az ősrengeteg.
Félve szalad egy kis bogár,
kopár cserebogár, mint
kinek sürgős dolga lenne benne,
aranyszennye a földnek.
Ismét zöldben a völgy, csertölgy,
mint kéjhölgy ledobta
hófehér köntösét, ösztönét, gyönyörét,
megmutatván kis leveleit.
Mily bátor a mandula, ki teljes
virágpompában, szomjával
a napsütésnek mered, szorgos,
dolgos méhek körülötte.
Itt a Tavasz ! Kamasz kis levelek,
zöldek és zsengék, lepkék
kergetőznek, mint gyerekek,
verebek feszítenek az ereszen.