Emlék
Írta: Piroska54 Dátum: április 16 2011 13:39:06
V
Szó nem hangzott, csak elhaló sóhajtás,
lángot vető szívembe szapora dobbanás.
Szép este volt, talán mind közül a legszebb,
akkor döbbentem rá, te vagy a sors, a végzet.
Teljes hír
Sűrű, sötét, fáradt éj van, csillagtalan,
egy emlék szólít némán, fájón, hangtalan,
eszembe jut az a teliholdas este,
mikor az eget néztük, csillagot keresve.
Meleg szél fújt, borzolta a fenyőfaágat,
hajadba pajkosan, játszva belekapott,
éreztem magamban érted gyúló vágyat,
szemed túlragyogta a legszebb csillagot.
Szótlanul álltunk, s csak kémleltük az eget,
nem mertem megtörni az éj szagú csendet.
Olyan jó volt így, csendben melletted állni,
jó volt a holdfényben egy szavadra várni.
Szó nem hangzott, csak elhaló sóhajtás,
lángot vető szívembe szapora dobbanás.
Szép este volt, talán mind közül a legszebb,
akkor döbbentem rá, te vagy a sors, a végzet.
Az lettél, de most elvittél magaddal mindent,
teliholdas éjt, csillagfényt, szerető szívet,
azóta a csendben is dallam van, s rólad szól,
s minden dalban sír a csend, örökké vágyódón.