Tavaszodott, könnyed volt a mámor,
fejüket mosta fényzene-zápor,
dalt füttyent, ami fent tovaszárnyal,
a kékbe vesző, tűnő madárraj.
Hitük mellett tűzkorona ringott,
mandulafa fehér miseing volt,
alkony ébredt sugárkoszorúval,
égalján csüngő felszakadó sóhaj.
Lábujjhegyen járó böjti szelek,
apostolnak hoztak üzenetet,
néma fákra ült a bíborpalást,
mikor látta közeledni Júdást.