Lennék...
Nap, mely feletted ragyog, csönd, hogy rejtsem sóhajod.
Tűz, mely benned lobog. szív, mely teérted dobog,
lélek, s vele a vágy, az est, és benne az ágy.
Lennék ezer, s még ki tudja hány,
Aranyló csillag az ég falán.
S a hold, mi nem takar el,
Ezüst palástját adja ránk, azzal fed el.
Toll, mit a kezed vezet, papír, mely őrzi neved.
Könny, mely halkan pereg, csók mit adnak neked.
Kar mely ölel téged, tükör, s benne képed.
Öröm, s lennék bánat,
Mely elemészt, míg téged várlak.
Vér, mely tebenned ég, a kezdet, s lennék a vég.
Az eső, hogy mossam arcodat, benned, egyetlen gondolat.
Lennék az első, s ha kell az utolsó,
Vagy a sokadik, ki vágyódó.
Lennék csók, mi ajkadon ég,
Vágy, mi erővel tép szét.
Akarat, mely benned feszül,
Csalódó lemondás, bánatos remekmű.
Mély lélegzet, megnyugtató,
Édes ölelés, rég várt, vágyódó.
Hangos szó, s kimondatlan gondolat,
Lennék egyszerre éjjel s nappal.
A-A.
Bp-G. 2011.