Tizenöt évesen
talált rám az első szerelem.
magas volt, fekete hajú, karcsú
mint egy álomherceg,
olyan, akiért a nők epednek.
Telt, érzéki ajkának bársonya,
hibátlan, fehér fogsora,
kedves, csábító mosolya
csókja, vágya elvarázsolt.
Ártatlan kislány voltam még,
rajongtam érte rég..
Ő érett férfiként többre vágyott,
neki a beteljesülés nagyon hiányzott.
Gyötrődtem, mégis megtagadtam,
szemérmes voltam, nem akartam.
Ő is szenvedett, mert szeretett,
elvesztettem, de..- ő is elveszett..
Messze sodorta a forradalom szele,
Szerelmes versidézetekből
összeállított búcsúlevele
ábrándjainkat megölte.
Egymásra hulltak az évek,
nem romantikus regény az élet.
Néha elmerengek:
milyen lett volna, ha megyek vele,
hogy éltem nélküle?
Képzeletem igézete - szép
kísért az emlék..- még.
míg élek, fájón ég..