Nem tehetek róla. Ez van.
Húsvétkor ünneplem névnapom.
Látjátok, esélyem sincs,
hogy ezt megússzam józanon!
Dupla ünnepen jogos, hogy
szaporázzam a kortyokat.
Egy pohár Reátok, rám is egy,
és ezt ismétlem majd jó sokat...
Sokat nyelek, mégis, érzem én,
egyre könnyebben szárnyalok,
különösen, ha mint szoktam,
a gyakori kortyok jó nagyok.
Lesznek e dologban társaim?
Bőven akadnak - gondolom,
eddig sem kellett zord magányban
öntögetni a torkomon...
...Asztalnál ülve vagy ráborulva...
Ez a szép ünnep! Oly nemes!
***
Ünnep múltával szám kanális,
szemem vörös és véreres,
pulzusom ritka, néha nincs is,
padlószőnyeg a nyelvemen,
a szódát, a kávét hol kihányom,
hol épp' a másikat nyelem...
Körtelefon a barátoknak:
- Tegnap nem jártam nálatok?
Nem voltam hülye vagy szemtelen?
Nem hánytam le az ágyatok?
Hogy jöttem haza? Nem én vezettem?
Kié e zokni a lábamon?
...Nem töröm tovább, hisz így is lüktet
a halántékom, a homlokom...
Esküszöm én, hogy soha többet!
Többé egy cseppet sem iszom!
Nem iszom többet egy kortyot sem!
***
...Ha csak nem nyílik alkalom!...