Radnai István:
MATRÓZKOCSMA A VÉNSÉG ÉS BUJA
az éjszaka holtág morotva békalencse
mely áll mint meszes vér a plakkerekben
s nem csörgedez így hát a nappal s a fősodor
mint hidak pillérén feltorlott habok botor-
káló hordalékba akadt renyhe izomzat
s állok a parton éberen döglött hal a holnap
hanyatlik a hold rozsdás tányér lyukas acél
rajta mint lerágott csont két fáradt comb alél
s a lábfej oly idegen bemutatkozni restell
a lepedő rimaként érintkezik a testtel
s ki egykor buján ölelni szeretkezni vágytál
vágyaid netovábbja hűvös és lyukas mint az ágytál
funkcionál ha nem is jól de jelez még vese és hólyag
lám éberen figyelsz érzed mikor telik meg s az óhaj
még talpra állít rozoga éjek halvány közepén
s szemedben mint ami kialszik eltompul a fény
s felveti magát tátogva nem tudod ponty vagy harcsa
még parttalan partok közt árad agyad a gát mely tartja
holtág állóvize az éjszaka rozsdás számlapján matat
s foszforeszkál két mutató kéjesen egymással mulat